Megszerkesztjük a szöveg első változatát

Hogyan dolgozunk? 4. rész

„Nagyon érdekes, ahogy egy-egy ülés során lehet látni egyfajta hullámzást: összpontosul, majd elkalandozik, széttöredezik a figyelem. Vannak szövegrészletek, ahol könnyen tudok haladni, más történetek megfelelő helyét, formáját nehezebben találom meg.”

A kötet előkészítésének egyik legfontosabb szakasza a szerkesztés. Amikor szerkesztőnk a gépelt interjút kézbe veszi, több lépésen keresztül hozza létre azt a szöveget, amit aztán a mesélőnknek visszaadunk átolvasásra, véleményezésre. Kiemelten figyelünk arra, hogy a szöveg az élőszóbeliből írásbelivé történő átalakulása során is hű maradjon a mesélőhöz, és megőrizze az ő egyedi stílusát.

A munka első szakaszában a szerkesztő előkészíti az olvasásra szánt szöveg nyersanyagát: töröl, összevon, kiegészít töredékes mondatokat, kihúz ismétlődő vagy elhanyagolható elemeket, így például egyes töltelékszavakat is. Az interjúkérdések sem jelennek meg a kötetben. A gépelt változathoz képest a szöveg így körülbelül kétharmadára csökken.

Ezek után kezdődik a második szakasz: a kötet szerkezetének létrehozása. A szövegből jól körvonalazható, hogy az interjúalany mit tart igazán fontosnak az életében, és mit nem, hogy mire büszke, mi érinti meg, mi zaklatja fel, mi az, amire jól esik visszaemlékeznie, és miről nem beszél szívesen. Mindezek figyelembe vételével állítjuk össze a struktúrát – a rendezőelv nem feltétlenül az időrend, hiszen az emlékezés sem szigorúan ezt követi. A bekezdések, mondatok, vagy akár szavak helyét minden esetben abból a szempontból próbáljuk megtalálni, hogy azok tartalmilag vagy jelentésükben minél jobban érvényesülhessenek.

Mielőtt a mesélő kézhez kapná a szöveget, még egy feladat hátra van: a szerkesztő minden ellenőrizhető adatnak utánajár, legyenek azok tulajdonnevek, dátumok, események, idegen szavak, vagy éppen szakszavak. Lábjegyzetben tesszük fel kérdéseinket: ha egy történet homályos, megkérjük az interjúalanyt, hogy egészítse ki vagy mesélje el újra, illetve pontosítson, ha egy szó (például becenév) írásmódja nem értelemszerű. Arra is felhívjuk a figyelmét, ha valamelyik ellenőrzött adat eltér a mesélő emlékeiben szereplőtől, de kérdés nélkül nem javítunk semmit.

Ebben a munkában kiemelten fontos a kölcsönös bizalom. Éppen ezért egyrészt a szerkesztés során soha nem bővítjük, töröljük vagy módosítjuk önkényesen a tartalmat: kizárólag az interjúalany döntheti el például, mely szövegrészek ne kerüljenek bele a kötetbe. Másrészt következetesen mindig először a mesélő olvashatja a szöveget, és az ő döntése, hogy a családot milyen mértékben vonja be a szöveg csiszolásába.

Szerkesztőnk, Dániel így mesél erről a munkafázisról:

„Heteket töltök együtt egy-egy interjúalannyal. Alámerülök a szövegben, megismerem a mesélő szófordulatait, gondolkodásmódját. Bár a szöveg hossza alapján körülbelül meg lehet becsülni, hogy mennyi ideig fog tartani a szerkesztés, előre nem tudok biztosat mondani. Nagyon érdekes, ahogy egy-egy ülés során lehet látni egyfajta hullámzást: összpontosul, majd elkalandozik, széttöredezik a figyelem. Vannak szövegrészletek, ahol könnyen tudok haladni, más történetek megfelelő helyét, formáját nehezebben találom meg. Azt szeretném mindig elérni, hogy a mesélő a saját szövege olvasásakor magára ismerjen, azt érezze, hogy valóban ő maga tükröződik a készülő kötetben. Éppen ezért addig csiszolom a szöveget, amíg úgy nem érzem, hogy minden szó, gondolat megtalálta a maga helyét.”

Ha érdekel, hogy a mesélő visszajelzései alapján hogyan dolgozunk tovább a szöveggel, akkor keresd a sorozatunk következő darabját is!

Megosztás:
Share on facebook
Share on email
Share on skype
Share on whatsapp
Share on linkedin

Amennyiben Ön is szeretné megőrizni szeretett családtagjai élettörténetét egy memoárkönyv formájában, lépjen velünk kapcsolatba, örömmel válaszolunk kérdéseire!

Kapcsolódó cikkek