Memoár műhely

elmesélt életek

A Memoár Műhely azért jött létre, hogy segítsünk felidézni, megőrizni és továbbadni az emberek egyedi élettörténetét. Életútinterjúkat készítünk, és a szöveget nagy gondossággal kötetté formáljuk úgy, hogy a történetek másokkal is megoszthatóvá váljanak.
Lehetőséget teremtünk a találkozásra.  A beszélgetések során a mesélőnek alkalmat adunk az életére való rácsodálkozásra, az olvasók pedig a beszélgetések lenyomatán, az elkészült köteten keresztül kapcsolódhatnak a mesélőhöz.

Mindenkinek vannak olyan felmenői, családtagjai, akiknek az élettörténetét szívesen megismerné – jó lenne, ha le lehetne venni a nagymamánk memoárját a polcról, a családunk történetével. Mi ezt a könyvet készítjük el!

A több üléses életútinterjú sorozattal maradandó élményt ajándékozhat szeretett családtagjának: a beszélgetések során osztatlan figyelmet kap a mesélő, aki biztonságos, bensőséges hangulatban idézheti fel emlékeit, és mesélheti el az élete történetét. A beszélgetések alapján elkészült kötet a család vagy szűkebb közösség számára is hozzáférhetővé teszi a történeteket, és új kapcsolódásokat hoz létre a mesélő és családtagjai, valamint a későbbi generációk között.

Így készül a memoárkötet

Életútinterjú

Egy gondosan kidolgozott vázlat alapján kérdéseket teszünk fel a mesélőnek az életével kapcsolatban. A beszélgetést diktafonnal rögzítjük, majd legépeljük.

MEMOÁRKÖTET SZERKESZTÉSE
Szerkesztőnk fejezetekre tagolt, gördülékeny, olvasmányos szöveggé formálja a gépelt interjúváltozatot. A végleges szöveget a mesélővel egyeztetve hozzuk létre, és végig gondosan ügyelünk arra, hogy a szerkesztés során szöveg tartalmában és formájában is hű maradjon a mesélőhöz.
GRAFIKAI ÉS NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS
Az egyedi memoárkötet fiatalkori fényképpel, fülszöveggel és portréfotóval egészül ki. Grafikusunk összeállítja a borítót, tördelőnk pedig létrehozza a nyomdakész szöveget.
ELKÉSZÜL AZ ÉLETÚTKÖTET
Kinyomtatjuk a köteteket, és átadjuk a mesélőnek és családjának.

Mesélőink mondták rólunk

Egy életútinterjúból készített kötet az emlékek könyve: élmény akkor is, amikor a történeteket felidézi a mesélő, és akkor is, amikor a kész könyvet kezébe veszi a megrendelő, a család. Kedves mesélőink és megrendelőink visszajelzéseiből gyűjtöttünk össze néhányat.

Frank-Éva-ff-borítókép

Mesélő: Éva

Annát valóban érdekelték a részletek, legalábbis úgy éreztem, abból, ahogyan faggatott, ahogyan figyelt, ahogyan reagált.
Ami azóta történik – az maga a csoda. Volt kollégáim érzik úgy, hogy jelezniük kell, hogyan hatott rájuk a szöveg, egyetlen éjszaka végigolvasva, vagy napi öt oldalt engedve, hogy tovább tartson.
A legnagyobb ajándék: számtalan gyerekem, [tanítványom] visszajelzése.

„Az infarktusban megtapasztaltam, milyen meghalni. Elmondani nem tudom, hogyan volt. Utána még nagyobb értéke lett az életnek.”
Olvasó: volt tanítvány

„Ebben a percben csuktam be a könyvet, fantasztikus élmény volt, egyfelől a puszta személyes érdeklődés okán, másfelől azért, mert sok mindent segített megérteni saját magammal kapcsolatban is. Annyira lebilincselt, hogy amikor tegnap végre volt időm továbbolvasni, éjjel fél háromig nem is tudtam letenni.

DSC01873-min-ConvertImage
fortepan_fortepan4_2

Mesélő: Júlia

„Úgy érzem, [a gyerekeim is] érdeklődőbbek lettek, jobban odafigyelnek a régebbi dolgokra. Ebből a szempontból hálás vagyok érte. Úgy érzem, hogy valamiféle baráti kapcsolat, vagy legalábbis érzés megszületett bennem [az interjúkészítő, Zsuzsi iránt] a beszélgetésünk során, úgyhogy ez csak jó lehet. Mert a jó, az jó.”

„Nekem nem az írás fontos, hanem a felejtés. A felejtéssel hadakozom állandóan.”

Megrendelő: János

„A legnagyobb élmény az volt számomra, ahogy a feleségem az eseményeket értelmezte. Amikor éljük az életet, nem minden történést elemzünk ki, és hihetetlen volt látni, hogy egy-egy esemény a feleségem elméjében, szívében hogy raktározódott el, milyen értelmet, jelentőséget kapott. Több ponton visszamenőleg világosodott meg számomra, hogy ő mit gondolt a dolgokról – ez nagyon jó érzés volt, noha a felismerések nem voltak drámaiak, nem változtatták meg alapjaiban a kapcsolatunkat, szerencsére. De több történetet olvasva kellemesen meglepődtem. Összességében mélyült, gazdagodott a kapcsolatunk.”

DSC01870-min-ConvertImage
DSC04333-min-ConvertImage(1)

Mesélő: Éva

„Érdekes volt az életemről mesélni, mert az ember egyébként nem igazán foglalkozik magával. Tényleg nem árt, ha az ember elgondolkodik rajta, ki vagyok én? Mire vagyok képes? Megcsinálom, amire képes vagyok? Ezek fontos kérdések.”

„Azt hiszem, ha valaki ezt a könyvet majd elolvassa, körülbelül érteni, érezni fogja majd, hogy milyen vagyok.”

Megrendelő: Krisztián (unoka)

„Egy véletlen beszélgetés folytán derült ki, hogy Csák Anna és csapata, a Memoár Műhely épp egy olyan tevékenységbe akarnak belefogni, amit nagyszüleimnek kerestem. Közel egy éves munkájuknak hála a napokban kézbe foghattam nagyszüleim tollba mondott életút történeteit két gyönyörű könyv formájában.”

DSC01890-min-ConvertImage
Previous
Next

Mesélő: Éva

Annát valóban érdekelték a részletek, legalábbis úgy éreztem, abból, ahogyan faggatott, ahogyan figyelt, ahogyan reagált.
Ami azóta történik – az maga a csoda. Volt kollégáim érzik úgy, hogy jelezniük kell, hogyan hatott rájuk a szöveg, egyetlen éjszaka végigolvasva, vagy napi öt oldalt engedve, hogy tovább tartson.
A legnagyobb ajándék: számtalan gyerekem, [tanítványom] visszajelzése.

„Az infarktusban megtapasztaltam, milyen meghalni. Elmondani nem tudom, hogyan volt. Utána még nagyobb értéke lett az életnek.”
Olvasó: volt tanítvány

„Ebben a percben csuktam be a könyvet, fantasztikus élmény volt, egyfelől a puszta személyes érdeklődés okán, másfelől azért, mert sok mindent segített megérteni saját magammal kapcsolatban is. Annyira lebilincselt, hogy amikor tegnap végre volt időm továbbolvasni, éjjel fél háromig nem is tudtam letenni.”

Mesélő: Júlia

„Úgy érzem, [a gyerekeim is] érdeklődőbbek lettek, jobban odafigyelnek a régebbi dolgokra. Ebből a szempontból hálás vagyok érte. Úgy érzem, hogy valamiféle baráti kapcsolat, vagy legalábbis érzés megszületett bennem [az interjúkészítő, Zsuzsi iránt] a beszélgetésünk során, úgyhogy ez csak jó lehet. Mert a jó, az jó.”

„Nekem nem az írás fontos, hanem a felejtés. A felejtéssel hadakozom állandóan.”

Megrendelő: János

„A legnagyobb élmény az volt számomra, ahogy a feleségem az eseményeket értelmezte. Amikor éljük az életet, nem minden történést elemzünk ki, és hihetetlen volt látni, hogy egy-egy esemény a feleségem elméjében, szívében hogy raktározódott el, milyen értelmet, jelentőséget kapott. Több ponton visszamenőleg világosodott meg számomra, hogy ő mit gondolt a dolgokról – ez nagyon jó érzés volt, noha a felismerések nem voltak drámaiak, nem változtatták meg alapjaiban a kapcsolatunkat, szerencsére. De több történetet olvasva kellemesen meglepődtem. Összességében mélyült, gazdagodott a kapcsolatunk.”

Mesélő: Éva

„Érdekes volt az életemről mesélni, mert az ember egyébként nem igazán foglalkozik magával. Tényleg nem árt, ha az ember elgondolkodik rajta, ki vagyok én? Mire vagyok képes? Megcsinálom, amire képes vagyok? Ezek fontos kérdések.”

„Azt hiszem, ha valaki ezt a könyvet majd elolvassa, körülbelül érteni, érezni fogja majd, hogy milyen vagyok.”

Megrendelő: Krisztián (unoka)

„Egy véletlen beszélgetés folytán derült ki, hogy Csák Anna és csapata, a Memoár Műhely épp egy olyan tevékenységbe akarnak belefogni, amit nagyszüleimnek kerestem. Közel egy éves munkájuknak hála a napokban kézbe foghattam nagyszüleim tollba mondott életút történeteit két gyönyörű könyv formájában.”

Previous
Next

Kik vagyunk mi?

Az emlékírást nagy tapasztalattal rendelkező csapattagjaink készítik: fontos számunkra, hogy minden munkafolyamatot olyan ember végezzen, aki az adott területet szívből szereti, és egyben annak szakértője is.

Csák Anna

interjúkészítő, alapító

„Az ember az életéről szóló történetek mesélése által válik azzá, aki. Engem egész életemben lenyűgözött, amikor emberek saját magukról meséltek. Nagyon megtisztelő számomra, amikor tanúja és előmozdítója lehetek annak a folyamatnak, ahogy egy ember saját magát foglalja történetbe.”

Szmerka Dániel

szerkesztő

„A szövegben való alámerülés, legyen szó olvasásról, értelmezésről, alkotásról vagy szerkesztésről, kamaszkori kedvtelésemből vált hivatásommá. A legnagyobb örömet az jelenti számomra, ha olvasóként kapcsolódni tudok a szöveghez, ha megérzem, megértem benne azt, ami őszintén, hitelesen mutat meg valamit az emberből, és azt át is tudom adni.”

Amennyiben Ön is szeretné megőrizni szeretett családtagjai élettörténetét egy memoárkönyv formájában, lépjen velünk kapcsolatba, örömmel válaszolunk kérdéseire!

A felhasznált képek forrásai: Fortepan / Négyesi Pál; Fortepan / Lakatos Mária; Fortepan / Kurutz Márton; Fortepan / A R; Fortepan / Buzinka Géza; Ffortepan/Cholnoky Tamás; Fortepan/Fortepan4