Kutatás 2021

Felnőtt unokák és nagyszülők kapcsolattartási szokásai a COVID alatt

2021. májusában kutatást indítottunk, hogy kicsit többet megtudjunk arról, hogyan tartjuk a kapcsolatot családunk idősebb tagjaival. Azt vizsgáltuk, hogy felnőtt unokák hogyan tartják a kapcsolatot kedvenc nagyszülőjükkel, és mit változtatott mindezen a COVID. A tanulság: jobban érdekelnek minket az őseink történetei, mint amennyire tájékozottak vagyunk, sokan kevesebbet beszélünk nagyszüleinkkel, mint szeretnénk, és az utóbbi időszakban többeknek fontosabbá vált a családi múlt.

Csák Anna cikke

700 000 egyedül élő időskorú

A kötődés, a kapcsolódás másokhoz, a társas interakciók nagyban támogatják a hosszú és testileg, lelkileg, szellemileg egészséges életet – a kötődések megélésének pedig az egyik elsődleges terepe a család. Mindeközben soha ennyi időskorú ember nem élt Magyarországon, és soha ennyi időskorú ember nem élt egyedül. A legfrissebb népszámlálási adatok szerint 700 000 időskorú ember élt egyedül 2011-ben Magyarországon, 1980 és 2011 között pedig félmillióval nőtt a 60 év fölöttiek száma. Ezeknek az adatoknak a fényében felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi időt töltünk idősebb családtagjainkkal, és mindeközben milyen mélységben ismerjük meg a történetüket?

A kedvenc nagyszülőm és én

A Memoár Műhellyel 2021. májusában kutatást indítottunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan tartják a kapcsolatot a felnőtt unokák és nagyszüleik, és hogyan változtatott mindezen a COVID. A kutatás nem reprezentatív (217 magyar anyanyelvű kitöltőnk 86%-a egyetemi végzettségű vagy most végzi egyetemi tanulmányait, 71%-a nő, 92%-a Magyarországon él, 76%-a 20 és 34 év közötti). A kitöltéskor arra kértük válaszadóinkat, hogy arra a nagyszülőjükre vonatkozóan töltsék ki a kérdőívet, akivel a legszorosabb a kapcsolatuk.

A kitöltőink zömét alapvetően érdekli a családi múlt, és jó viszonyt ápol a nagyszüleivel.

Feltételezhetjük, hogy az ő válaszaik egyfajta felső értéket képviselnek a nagyszülőkkel való kapcsolattartásban: ha a nagyszüleivel jó viszonyban lévő, családi történeteket fontosnak tartó felnőtt unokák ilyen gyakran hívják a kedvenc nagyszülőjüket, akkor bizonyára mások ennél ritkábban keresik a felmenőiket. Ennek fényében mutatjuk be a kutatásunk eredményeit.

Ha hetente hívom a nagymamám, az jónak számít?

Kitöltőink 51,6%-a kevesebbet beszél a kedvenc nagyszülőjével, mint szeretne. A válaszadóink 13,8%-a naponta, vagy akár naponta többször is keresi nagyszülőjét, 46,5% heti rendszerességgel, 37,8% hetente vagy ritkábban. De vajon ez sok vagy kevés? A Pew Research Center 2014-es reprezentatív kutatása szerint felnőtt unokák az Egyesült Államokban ennél ritkábban csöngettek be a nagyszüleikhez, vagy emelték fel a kagylót: mindössze 6%-uk kereste naponta a nagyszüleit, 22%-uk heti rendszerességgel, 36% pedig havonta. A válaszadóik 38%-a ennél is ritkábban, vagy soha nem kereste velük a kapcsolatot.

Nagymamák és nagypapák

A válaszadóink négyötöde a nagyanyjával tartja legszorosabban a kapcsolatot: legtöbbjüknek az anyai nagyanyjával a legszorosabb a kapcsolata, őket követik az apai nagyanyák. A nagyapákat csupán a női válaszadók 12%-a, és a férfi válaszadók 21%-a jelölte meg, mint legszorosabb kapcsolatot. Ez az eredmény összhangban van Fivush és Zaman 2014-es kutatásával, amelyben megállapítják, hogy a lányokat a szüleik inkább bátorítják arra, hogy érzelmekben gazdag módon, belső állapotokat bemutatva emlékezzenek vissza, szemben a férfiakkal, akik általában kevésbé gyakorlottak ebben. Tehát valószínűbb, hogy a nagymamánktól bensőségesebb, több érzelemmel elmondott történeteket hallunk a családi múltról, mint a nagyapáinktól, így jobban be is vonódunk a történetekbe beszélgetés közben.

Érdekel a múlt, de nem tudok róla eleget

Kitöltőink 52%-át saját bevallása szerint nagyon érdekli a történelem. 71%-uk számára fontos a felmenők története, de közben csak a válaszadók 29%-a ismeri magabiztosan az ősök történetét.

Tehát sokakat érdekel a felmenők története, de jóval kevesebben vannak birtokában elegendő információnak az ősökkel kapcsolatban – miközben ezeknek a történeteknek a hozzáférhetősége véges.

Válaszadóink 38%-a számára fontosabbá vált a családi emlékezet az utóbbi időben. Ezt különféleképpen indokolták meg a kitöltők: sokak számára családon belüli betegség vagy haláleset világított rá a családi emlékezet fontosságára, mások számára gyermekük születése, párválasztás, külföldre költözés vagy önismereti munka kapcsán értékelődött fel a felmenőik története. A fentiek mind olyan életesemények, amikor az ember élete átrendeződik: ilyenkor felértékelődnek azok a fogódzók, amelyeket a családi múlt ismerete adhat. Sokan jelezték, hogy Orvos Tóth Noémi Örökölt sors című könyve keltette fel a kíváncsiságukat.

Azok, akik saját bevallásuk szerint nagyon jó viszonyban vannak kedvenc nagyszülőjükkel, gyakrabban is keresik a nagyszülőjüket, és jobban is ismerik a családi történeteiket, mint akik kevésbé szorosnak értékelik a kapcsolatukat.

COVID és kapcsolattartás

A koronavírus járvány első hullámai alapvetően rendezték át kapcsolattartási szokásainkat. Válaszadóink többsége 52,5%-a számolt be arról, hogy változott a kommunikáció csatornája a nagyszülőjével való kapcsolattartásban. Ritkábbá váltak a személyes találkozások, többet beszéltek telefonon és online a felnőtt unokák a nagyszüleikkel. Az egészség gyakoribb témává vált a beszélgetésekben: a lista élén ezen kívül a családi történetek, a munka, a hobbik, illetve a politika és a közélet szerepel, mint gyakori beszélgetési témák.

A válaszok alapján nem egyértelmű, hogy a járvány milyen irányba befolyásolta a beszélgetések gyakoriságát, hosszát: 39% gyakrabban keresi nagyszülőjét, 33% kevésbé gyakran, 14% hosszabban beszél nagyszülőjével, 22% rövidebben.


Felhasznált irodalom

Fivush, R., Zaman, W. (2014). Gender, subjective perspective, and autobiographical consciousness. In: Bauer PJ and Fivush R (eds) The Wiley Handbook on the Development of Children’s Memory. West Sussex: John Wiley & Sons.

Megosztás:
Share on facebook
Share on email
Share on skype
Share on whatsapp
Share on linkedin

Amennyiben Ön is szeretné megőrizni szeretett családtagjai élettörténetét egy memoárkönyv formájában, lépjen velünk kapcsolatba, örömmel válaszolunk kérdéseire!

Kapcsolódó cikkek