Élettörténet-írás

Egy emlékírás elkészítése gondosan megtervezett, bizalmon alapuló, mély együttműködés. A célunk nem csak az, hogy elkészítsünk egy kötetet: legalább ugyanilyen fontos, hogy maga a beszélgetés, az életútinterjú olyan élmény legyen a mesélőnek, amire szívesen emlékszik vissza. Gyors tempójú világunkban talán az egyik legfontosabb erőforrás az idő: időt és osztatlan figyelmet adni és kapni is különleges élmény. Mi a Memoár Műhelyben ezzel a minőségi figyelemmel készítünk el minden egyes életútinterjút és emlékkötetet.

Hogyan is készül el egy memoárkötet? Mi szükséges ahhoz, hogy végül a kezünkben tarthassuk és később bármikor elővehessük egy szeretett családtagunk időtálló formába öntött élettörténetét? Hogyan jön létre a családtörténetünket megőrző emlékkönyv? Minden egyes memoárkötettel az a célunk, hogy a mesélő egyedi hangja tükröződjön valamennyi történetben. Így az emlékkönyv olvasásakor valóban a nagymamánk, édesapánk hangján szólal meg a könyv, mintha csak őt hallanánk.

Így lesz a visszaemlékezésből könyv

Ismerkedő beszélgetés

Minden interjúfolyamat előtt leülünk egy ismerkedő beszélgetésre, ahol a mesélő, a megrendelő és az interjúkészítő van jelen. Ennek az a célja, hogy tisztázzuk az együttműködés részleteit, és hogy megalapozzuk az életútinterjúhoz szükséges alapvető bizalmat a mesélő és a kérdező között.

 

Életútinterjúk

Általában egy-egy interjúfolyamat több ülésből áll, alkalmanként két-három órát beszélgetünk. A beszélgetés fő vonulatát egy interjúvázlat adja, amely többé-kevésbé időrendben veszi sorra az emberi élet nagy témaköreit: beszélgetünk a mesélőink felmenőiről, gyerekkoráról, iskolás éveiről, fontos emberi kapcsolatairól, munkájáról, családjáról, nyugdíjas éveiről: a mesélés lendületében gyakran olyan történetek bukkannak elő a múltból, amire a mesélő akár évek, évtizedek óta nem gondolt. Az interjúsorozat végén interjúalanyunkat megkérjük az eddigi élettapasztalata összegzésére, értékelésére, és beszélgetünk arról is, hogy hogyan gondolkodik a világról, a jelen korról és a jövőről: így egy hosszú élet bölcsessége átadható a későbbi generációknak.

Az interjúk hanganyagát legépeljük. Ezt a munkát mindig aprólékos gonddal végezzük. A hang, a dallammenet, a tempó, a szóhasználat minden ember különlegesen meghitt jellemzője, sajátja. Az írásbelivé alakítás során ezek szükségszerűen átalakulnak, és a szavak súlya felértékelődik. Ha a gépelés során kiderül, hogy szövegből hiányzik valamilyen információ, azt utólag tudjuk pontosítani.

Első szerkesztett változat elkészítése

A kötet előkészítésének egyik legfontosabb szakasza a szerkesztés. A szerkesztő előkészíti a szöveget, létrehozza a szerkezeti egységeket, és utánajár minden ellenőrizető adatnak. Kiemelten figyelünk arra, hogy a szöveg az élőszóbeliből írásbelivé történő átalakulása során is hű maradjon a mesélőhöz, és megőrizze az ő egyedi stílusát.

 

Véglegesítjük a szöveget a mesélő megjegyzései alapján

Az első szerkesztett változatot a szerkesztő kérdéseivel visszaküldjük a mesélőnek. A mesélő megjegyzései alapján véglegesítjük a memoárkötet szövegét: kihúzzuk azokat a részeket, amelyeket a mesélő végül mégsem szeretne mással megosztani, és bővítjük a szöveget azokkal a lényeges történetekkel, amelyekről az interjúk során nem esett szó.

Ezt követően a lektor még egyszer ellenőrzi az emlékírás szövegét, elvégezve az utolsó simításokat: így válik teljessé a mesélő története, és nyeri el méltó formáját.

Minden kötetünk része egy portrékép, amit egy profi fotós készít a mesélőről. Az emlékezés, mesélés intenzív folyamat: azért is szeretjük ezeket a képeket, mert megmutatnak valamit abból, hogy hogyan hat az emlékezés a mesélőre, milyen az, amikor a saját fiatal kori önmagához kapcsolódik az interjúalanyunk a beszélgetés során.  

A kötet fülszövegén helyet kap egy fiatalkori fénykép is: az akkor és a most, a múlt és a jelen ilyen módon is összetalálkozik. Bár elsősorban nem fotókönyvet készítünk, a megrendelő és a mesélő igényei alapján a történetekhez kapcsolódó fontos régi képek is helyet kaphatnak a memoárkötetben.

Különböző színvilágú és stílusú borítóink közül választhat a mesélő és a megrendelő, vagy igény esetén egyedi borító is készülhet a memoárkötethez.

A kötet része egy fülszöveg is, amit valamelyik családtag ír a szerkesztett szöveg elolvasása után. Különösen kedves része ez a könyv elkészítésének, hiszen megmutatja azt az élő és szeretetteljes kapcsolatot, amely a mesélőt és a gyermekét, unokáját, dédunokáját összeköti.

A végleges szöveget könyvvé alakítjuk: kis formátumú, finom kialakítású, minőségi kivitelezésű köteteinket úgy tervezzük meg, hogy jó érzés legyen azokat kézbe venni.

Mindig különleges öröm számunkra, amikor egy-egy elkészült memoárkötetet átadunk a mesélőnek és családjának. Megtisztelő, hogy ha akár csak egy kis időre is, de részesei lehettünk egy ember és egy család életének, és hogy hozzájárulhattunk a számukra fontos történetek megőrzéséhez: hiszen a közösen megélt idő, a közös történetek értékes építőkövei minden családnak.

A munkánk elismerése, amikor látjuk, mekkora örömmel veszik kézbe a nyomdából frissen elhozott köteteket, és büszkék vagyunk arra, hogy a mesélőink gyerekei, unokái a memoárkönyvek elolvasása után tovább ajánlanak bennünket. De talán a legnagyobb elismerés az, amikor a mesélőink csillogó szemmel adják oda a róluk szóló kötetet az unokáiknak olvasásra, azzal a jóleső érzéssel, hogy „Ez tényleg én vagyok!”

És természetesen a könyv útja korántsem ér itt véget: akkor vagyunk a legboldogabbak, ha az olvasása után új beszélgetések indulnak, és újabb és újabb történetek bukkannak elő a vacsoraasztal körül, vagy akár egy-egy hosszabb telefonbeszélgetés során.

Reményeink szerint hagyománnyá válik a mesélés!

„Minden nyomot hagy, megmarad, akár tudsz róla, akár nem tudsz róla, és idő múltával előbújik.”
(mesélőnk, Hédi néni)

Tisztában vagyunk vele, hogy egy élettörténet elmeséléséhez elsősorban kölcsönös bizalomra van szükség. Éppen ezért kiemelten fontos számunkra, hogy a velünk megosztott történeteket szigorúan bizalmasan kezeljük. A munka lezárása után a birtokunkba jutott anyagokat archiváljuk, és a korábban szerződésben meghatározott ideig tároljuk.

Hálásak vagyunk, hogy több mesélőnk hozzájárult története részleteinek megosztásához honlapunkon és közösségi felületeinken. Ezáltal is közelebb tudjuk hozni a történetmesélés erejét és szépségét minden kedves érdeklődőnkhöz.

Emlékezni élmény

Egy-egy könyv elkészülése mindenkinek élmény, a mesélőnek, az olvasóknak és a kérdezőnek is. Visszajelzésekből osztunk meg néhány szívünknek kedves részletet.

Olvasó: Péter

„Elolvastam a könyvedet. Fantasztikus! Gyönyörű szöveg, katartikus tartalom! Gratulálok! Nagyon jó, hogy vállaltad, nekiálltál. Azt gondolom, neked is jó, és fontos lesz azoknak is, akik elolvassák. Teljesen a te szöveged… Tárgyszerű, pontos, szép, helyenként abszurd. Valójában egy kiegyensúlyozott, átgondolt vallomás. Irigylésre méltó önismerettel, elfogadással. Az élet, az irodalom adta humorral. Élvezet volt olvasni.”

Mesélő: Éva

„Annát valóban érdekelték a részletek, legalábbis úgy éreztem, abból, ahogyan faggatott, ahogyan figyelt, ahogyan reagált. Az interjúsorozat a karantén alatt online zajlott. A két képernyő diskurált egymással, Az elidegenítő hatásokat is legyőzte Anna személyes részvétele ebben a dialógusban.
Ami azóta történik – az maga a csoda.”

Interjúkészítő: Anna

„A 2020-as tavaszi karanténidőszakban kértem meg Évát, hogy mesélje el az életét, és ezzel kezdetét vette egy hosszú, tartalmas és mély interjúfolyamat, melyből a volt tanítványai támogatásával készült el az eddigi leghosszabb kötetünk, tanítványai és kollégái örömére. Nagyon hálás vagyok, hogy Éva történetének megismerésével beleláthattam, milyen mélyen gyökerező értékekből, meggyőződésből fakadt és fakad hivatástudata, szeretete a gyermekek és a felnőttekben élő gyermek iránt.”

Megrendelő: János

„Nagyon jó volt olvasni a feleségem életéről készült könyvet. A rohanó életben ritkán találunk alkalmat, hogy visszanézzünk, és az emlékek is sokszor szelektálódnak, át is alakulnak: van, ami később nagyobb hangsúlyt kap, más emlékek szertefoszlanak. Érdekes időutazás elolvasni valakinek az emlékeit, akivel együtt élted, éled az életed. A másik más hangsúlyokkal emlékszik ugyanazokra az eseményekre, vagy felidéz olyanokat, amelyeket te már elfelejtettél.”

Mesélő: Júlia

„Rég nem meséltem ilyen sokat magamról. Jó volt visszahelyezkedni bizonyos élethelyzetekbe, amik elmúltak, vagy nem tűntek olyan fontosnak – most ismét rendbe álltak. Ahogy mondtam, a hajlam, hogy rendszerbe állítsam, felismerjem az életem mintázatait, nagyon sokat segített. Azóta is sokkal többet gondolkodom régebbi dolgokról, és érdekes módon a gyerekek is – annak tudatában, hogy ez az interjú készül – többet kérdezgetnek mostanában.”

Interjúkészítő: Zsuzsi

„Szelíden, de ellenállhatatlan erővel bomlottak ki az emlékek, és közös figyelmünktől kísérve öltöttek formát. Ennek részeseként én magam is bevonódtam életerővel. Bátorság és bizalom kötött össze minket. A jelenlét megfelelő mértékét kerestem – ami sem nem tolakodó, túláradó, sem nem üres. Nem billenti ki a visszaemlékezés ívét, de érezhető kíséretet biztosít, együtt hullámozva a mesélés dinamikájával. Igazi öröm volt számomra, hogy megszülethetett az összeérés ebben a rövid, de mégis, érzésben maradandóan hosszú találkozásban.”

Megrendelő: Krisztián

„Már az interjúk miatt is megérte volna az egész, ahányszor utána a nagyszüleim felhozták, hogy mik eszükbe nem jutottak az életükből – dolgok, személyesek és történelmiek, amikre évtizedek óta nem gondoltak és amik a generációjuk után végleg eltűnhetnek a kollektív emlékezetből.
Büszke vagyok rá, hogy majd az unokáim kezébe nyomhatom ezeket a könyveket: »Látjátok, ők az ük-nagyszüleitek!«”

Mesélő: Éva néni

„Érdekes volt az életemről mesélni, mert az ember egyébként nem igazán foglalkozik magával. Tulajdonképpen most saját magammal foglalkoztam, és lehet, hogy nem ártana egy fiatalabbnak is ezt megcsinálni, mert még van ideje, hogy azt, amit elmulasztott, vagy azt, amit elrontott, korrigálja. Ilyen idős korban már olyan mindegy, elmondom, mi volt, és tudomásul veszem, hogy mit csináltam jól, és mit rosszul, mit lehetett volna jobban csinálni, de ezen segíteni én már nem tudok, mert nincs már időm rá. Tényleg nem árt, ha az ember elgondolkodik rajta, ki vagyok én? Mire vagyok képes? Megcsinálom, amire képes vagyok? Ezek fontos kérdések.”

Interjúkészítő: Anna

„Lenyűgöző volt látni, hogy Éva néni mennyi energiát mozgósított az élete során, hogy mindig és minden körülmények között segítse a családját: a legtalálékonyabb vállalkozó volt, akivel valaha találkoztam, mindeközben elkötelezett pedagógus. Megtisztelő volt, hogy ilyen nyíltan és őszintén tárta elénk a gondolatait, és mesélte el az életét, hogy a későbbi déd- és ükunokái is megismerhessék őt a történetek által.”

Megrendelő: Hajnal (mesélőnk lánya)

„Nagyon élveztem a könyv minden sorát. Sok történetet már többször hallottam, mégis most újra érdekes, izgalmas volt Édesanyám minden sztorija, akár kislány korából, akár későbbi időből való volt. Csodálatos emlék, nagyszerű ajándék mindannyiunknak. Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a lehetőséget.”

Mesélő: Magdi néni

„A gyerekeim mindig mondták, hogy: „Mami, mindent le kellene írni.” Mert azért történtek dolgok. De én valahogy nem szerettem magamról beszélni. Érdekes, most valahogy annyi minden előjött, felszínre kerültek olyan dolgok is, amik korábban nem.”

Interjúkészítő: Anna

„Magdi nénivel beszélgetni igazán megindító élmény volt. Az egész életének mozgatórugója a családja iránti feltétlen szeretet és odaadás, és ez minden történetben, minden apró kis részletben tükröződött. Egy nehéz történelmi korszakban tartással élte az életét, és kedvesen, szerényen tette azt minden körülmények között, amit helyesnek gondolt. Szerettem ezeket a beszélgetéseket, jó volt „tiszteletbeli unokaként” ülni a nappalijában a kanapén, és egy tányér sütemény mellett hallgatni egyik történetet a másik után: tanúja lenni annak, hogyan lehet a fájdalom és a nehézségek ellenére derűvel és hittel élni az életet.”

Previous
Next

Olvasó: Péter

„Elolvastam a könyvedet. Fantasztikus! Gyönyörű szöveg, katartikus tartalom! Gratulálok! Nagyon jó, hogy vállaltad, nekiálltál. Azt gondolom, neked is jó, és fontos lesz azoknak is, akik elolvassák. Teljesen a te szöveged… Tárgyszerű, pontos, szép, helyenként abszurd. Valójában egy kiegyensúlyozott, átgondolt vallomás. Irigylésre méltó önismerettel, elfogadással. Az élet, az irodalom adta humorral. Élvezet volt olvasni.”

Mesélő: Éva

„Annát valóban érdekelték a részletek, legalábbis úgy éreztem, abból, ahogyan faggatott, ahogyan figyelt, ahogyan reagált. Az interjúsorozat a karantén alatt online zajlott. A két képernyő diskurált egymással, Az elidegenítő hatásokat is legyőzte Anna személyes részvétele ebben a dialógusban.
Ami azóta történik – az maga a csoda.”

Interjúkészítő: Anna

„A 2020-as tavaszi karanténidőszakban kértem meg Évát, hogy mesélje el az életét, és ezzel kezdetét vette egy hosszú, tartalmas és mély interjúfolyamat, melyből a volt tanítványai támogatásával készült el az eddigi leghosszabb kötetünk, tanítványai és kollégái örömére. Nagyon hálás vagyok, hogy Éva történetének megismerésével beleláthattam, milyen mélyen gyökerező értékekből, meggyőződésből fakadt és fakad hivatástudata, szeretete a gyermekek és a felnőttekben élő gyermek iránt.”

Megrendelő: János

„Nagyon jó volt olvasni a feleségem életéről készült könyvet. A rohanó életben ritkán találunk alkalmat, hogy visszanézzünk, és az emlékek is sokszor szelektálódnak, át is alakulnak: van, ami később nagyobb hangsúlyt kap, más emlékek szertefoszlanak. Érdekes időutazás elolvasni valakinek az emlékeit, akivel együtt élted, éled az életed. A másik más hangsúlyokkal emlékszik ugyanazokra az eseményekre, vagy felidéz olyanokat, amelyeket te már elfelejtettél.”

Mesélő: Júlia

„Rég nem meséltem ilyen sokat magamról. Jó volt visszahelyezkedni bizonyos élethelyzetekbe, amik elmúltak, vagy nem tűntek olyan fontosnak – most ismét rendbe álltak. Ahogy mondtam, a hajlam, hogy rendszerbe állítsam, felismerjem az életem mintázatait, nagyon sokat segített. Azóta is sokkal többet gondolkodom régebbi dolgokról, és érdekes módon a gyerekek is – annak tudatában, hogy ez az interjú készül – többet kérdezgetnek mostanában.”

Interjúkészítő: Zsuzsi

„Szelíden, de ellenállhatatlan erővel bomlottak ki az emlékek, és közös figyelmünktől kísérve öltöttek formát. Ennek részeseként én magam is bevonódtam életerővel. Bátorság és bizalom kötött össze minket. A jelenlét megfelelő mértékét kerestem – ami sem nem tolakodó, túláradó, sem nem üres. Nem billenti ki a visszaemlékezés ívét, de érezhető kíséretet biztosít, együtt hullámozva a mesélés dinamikájával. Igazi öröm volt számomra, hogy megszülethetett az összeérés ebben a rövid, de mégis, érzésben maradandóan hosszú találkozásban.”

Megrendelő: Krisztián

„Már az interjúk miatt is megérte volna az egész, ahányszor utána a nagyszüleim felhozták, hogy mik eszükbe nem jutottak az életükből – dolgok, személyesek és történelmiek, amikre évtizedek óta nem gondoltak és amik a generációjuk után végleg eltűnhetnek a kollektív emlékezetből.
Büszke vagyok rá, hogy majd az unokáim kezébe nyomhatom ezeket a könyveket: »Látjátok, ők az ük-nagyszüleitek!«”

Mesélő: Évi néni

„Érdekes volt az életemről mesélni, mert az ember egyébként nem igazán foglalkozik magával. Tulajdonképpen most saját magammal foglalkoztam, és lehet, hogy nem ártana egy fiatalabbnak is ezt megcsinálni, mert még van ideje, hogy azt, amit elmulasztott, vagy azt, amit elrontott, korrigálja. Ilyen idős korban már olyan mindegy, elmondom, mi volt, és tudomásul veszem, hogy mit csináltam jól, és mit rosszul, mit lehetett volna jobban csinálni, de ezen segíteni én már nem tudok, mert nincs már időm rá. Tényleg nem árt, ha az ember elgondolkodik rajta, ki vagyok én? Mire vagyok képes? Megcsinálom, amire képes vagyok? Ezek fontos kérdések.”

Interjúkészítő: Anna

„Lenyűgöző volt látni, hogy Éva néni mennyi energiát mozgósított az élete során, hogy mindig és minden körülmények között segítse a családját: a legtalálékonyabb vállalkozó volt, akivel valaha találkoztam, mindeközben elkötelezett pedagógus. Megtisztelő volt, hogy ilyen nyíltan és őszintén tárta elénk a gondolatait, és mesélte el az életét, hogy a későbbi déd- és ükunokái is megismerhessék őt a történetek által.”

Megrendelő: Hajnal (mesélőnk lánya)

„Nagyon élveztem a könyv minden sorát. Sok történetet már többször hallottam, mégis most újra érdekes, izgalmas volt Édesanyám minden sztorija, akár kislány korából, akár későbbi időből való volt. Csodálatos emlék, nagyszerű ajándék mindannyiunknak. Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a lehetőséget.”

Mesélő: Magdi néni

„A gyerekeim mindig mondták, hogy: „Mami, mindent le kellene írni.” Mert azért történtek dolgok. De én valahogy nem szerettem magamról beszélni. Érdekes, most valahogy annyi minden előjött, felszínre kerültek olyan dolgok is, amik korábban nem.”

Interjúkészítő: Anna

„Magdi nénivel beszélgetni igazán megindító élmény volt. Az egész életének mozgatórugója a családja iránti feltétlen szeretet és odaadás, és ez minden történetben, minden apró kis részletben tükröződött. Egy nehéz történelmi korszakban tartással élte az életét, és kedvesen, szerényen tette azt minden körülmények között, amit helyesnek gondolt. Szerettem ezeket a beszélgetéseket, jó volt „tiszteletbeli unokaként” ülni a nappalijában a kanapén, és egy tányér sütemény mellett hallgatni egyik történetet a másik után: tanúja lenni annak, hogyan lehet a fájdalom és a nehézségek ellenére derűvel és hittel élni az életet.”

Previous
Next

Amennyiben Ön is szeretné megőrizni szeretett családtagjai élettörténetét egy memoárkönyv formájában, lépjen velünk kapcsolatba, örömmel válaszolunk kérdéseire!