Persze ahogy egy kicsit elkezdünk beszélgetni a témáról, rögtön kiderül, hogy a mesélőink a koruknál fogva is olyan élményekkel rendelkeznek, amelyek nemcsak hogy érdekesek, de a jelenből nézve néha szinte elképzelhetetlennek tűnnek. Ezek az ő fiatal korukban a mindennapi élet természetes részét képezték, és többek között a mesélés folyamatában jönnek rá maguk a mesélőink is, hogy mekkora a különbség az akkor és a most között.

Csak hogy pár példát említsünk: ma már egyikünknek sem jutna eszébe a munkahelyéről a szomszédba telefonálni, és a szomszéd nénivel üzenni a családnak, hogy két órával később érünk csak haza. Teljességgel hihetetlen, hogy családok százai, ezrei több, mint egy évtizedet vártak a telefon bekötésére, vagy egy autó megvásárlására, amelynek a színét sem választhatták meg. És nem valószínű, hogy a fiatalabb generációk körében gyakran előfordulna, amikor hűtve kell tárolni valamit otthon, hogy a szülők kiszalasztják az utcára jeget venni a várost lovaskocsival járó jegestől. Apró részletek ezek, amelyek mégis megtorpanásra késztetik az embert a saját életével, körülményeivel, lehetőségeivel kapcsolatban. És persze teljesen más egy társadalomtörténeti szakkönyv lapjain olvasni, milyenek is voltak a mindennapok a ’40-es, ’50-es, ’60-as években, és más a saját nagymamánk életéről szóló könyvben elmerülni, az ő szemével látva az akkori világot.

A kép forrása: Fortepan / Fortepan (Album027)