A regény főhőse, Mr. Gwyn, az elismert író egy nap úgy dönt, nem ír többet. Helyette portrék készítésébe kezd, úgy, hogy eleinte maga sem tudja, milyen keretek között, milyen formában jönnek majd létre ezek a „képek”. Egy világos csak számára: olyan művet szeretne létrehozni, amelynek alanya valóban ráismer magára, és összetalálkozik magával úgy, ahogy addig soha.

Ebben a szellemben álmodtuk meg mi is a Memoár Műhelyt. Szerettük volna, ha valódi, mély és emberi találkozásokra teremthetünk lehetőséget a mesélőinknek saját magukkal, és persze a családjaiknak velük.

Íme egy rövid idézet a regényből – az a jelenet, amikor az első elkészült portrét kézhez kapja a „modellt ülő” Rebecca:

„Rebecca lassan olvasott, valami szelíd koncentrálással, és Jasper Gwyn ezt igazán méltányolta. Egész idő alatt azonos kifejezés ült a lány arcán: egy halvány, mozdulatlan mosoly. Amikor egy lap elolvasását befejezte, a többi alá csúsztatta. De előtte egy pillanatig, miközben már a következő lap első sorait kezdte olvasni, még habozott vele. Amikor a végére ért, csak ült némán, kezében a portréval, s tekintetét a parkra emelte. Anélkül, hogy mondott volna valamit, visszafordult a lapokhoz, és hol itt, hol ott beleolvasva újra végigfutotta őket. Néha összeszorította a száját, mintha valami megszúrta vagy megérintette volna. […]

– Hogy csinálta? – kérdezte. Szemében könny csillogott.” (143-144. o.)

Reméljük, hogy az általunk nyújtott élmény, mind az életútinterjú, mind a kézbe vett kötetek, megragadnak valami hasonlóan lényegit.