Komándi Éva memoárkötete

„Az udvarlásban azt élveztem a legjobban, mikor mondták a szépeket. Emlékszem, már felnőtt voltam, első éveimet tapostam az iskolában, hónom alatt az osztálykönyvvel jövök ki az óráról, és jön velem szemben egy idős hölgy; azt mondja: „Te vagy az Éva!” Még most is hallom, a fülembe cseng. Mondtam: „Igen, én Éva vagyok.” „Azt mondta a lányom, hogy anyám, gyere be, nézd meg az Évát, mert ilyen szépet te még nem láttál!” Ez volt életem legszebb bókja, nőtől kaptam, nem fiútól – ők nem mondogattak olyanokat, hogy: „Maga milyen szép!” – kezdetben magáztak, aztán később, mikor már baráti társaság alakult ki, jött a tegeződés.”

Éva NÉNI REFLEXIÓJA

Érdekes volt az életemről mesélni, mert az ember egyébként nem igazán foglalkozik magával. Tulajdonképpen most saját magammal foglalkoztam, és lehet, hogy nem ártana egy fiatalabbnak is ezt megcsinálni, mert még van ideje, hogy azt, amit elmulasztott, vagy azt, amit elrontott, korrigálja. Ilyen idős korban már olyan mindegy, elmondom, mi volt, és tudomásul veszem, hogy mit csináltam jól, és mit rosszul, mit lehetett volna jobban csinálni, de ezen segíteni én már nem tudok, mert nincs már időm rá. Tényleg nem árt, ha az ember elgondolkodik rajta, ki vagyok én? Mire vagyok képes? Megcsinálom, amire képes vagyok? Ezek fontos kérdések.

MEGRENDELŐnk, KRISZTIÁN Reflexiója (MESÉLŐNK UNOKÁJA)

Egy véletlen beszélgetés folytán derült ki, hogy Csák Anna és csapata, a Memoár Műhely épp egy olyan tevékenységbe akarnak belefogni, amit nagyszüleimnek kerestem. Közel egy éves munkájuknak hála a napokban kézbe foghattam nagyszüleim tollba mondott életút történeteit két gyönyörű könyv formájában.
Már az interjúk miatt is megérte volna az egész, ahányszor utána felhozták, hogy mik eszükbe nem jutottak az életükből – dolgok, személyesek és történelmiek, amikre évtizedek óta nem gondoltak és amik a generációjuk után végleg eltűnhetnek a kollektív emlékezetből.
Büszke vagyok rá, hogy majd az unokáim kezébe nyomhatom ezeket a könyveket: »Látjátok, ők az ük-nagyszüleitek!«

INTERJÚKÉSZÍTŐnk, Csák Anna reflexiója

Egyik első mesélőnk, Éva néni a beszélgetéskor 91 éves volt, egy csillogó szemű, elegáns, mozgékony, lendületes asszony. A Feneketlen-tó közelében lévő lakásában, a saját kezűleg festett képei között beszélgettünk mozgalmas életéről, melynek Kolozsvártól Algérián keresztül Budapestig számos állomása volt.  Megrendelőink a lánya és az unokája voltak: Krisztiánt úgy nevelte, mintha a saját fia lett volna. Lenyűgöző volt látni, hogy Éva néni mennyi energiát mozgósított az élete során, hogy mindig és minden körülmények között segítse a családját: a legtalálékonyabb vállalkozó volt, akivel valaha találkoztam, mindeközben elkötelezett pedagógus. Megtisztelő volt, hogy ilyen nyíltan és őszintén tárta elénk a gondolatait, és mesélte el az életét, hogy a későbbi déd- és ükunokái is megismerhessék őt a történetek által.

A felhasznált kép forrása: Fortepan / Magyar Bálint

Amennyiben Ön is szeretné megőrizni szeretett családtagjai élettörténetét egy memoárkönyv formájában, lépjen velünk kapcsolatba, örömmel válaszolunk kérdéseire!